"Hogyan légy sikeres vállalkozó? Hogyan teremts pénzügyi függetlenséget magadnak? Hogyan törj ki a mókuskerékből?"- jól hangzó önfejlesztő mondatok, amelyek ma már annyira közhelyessé váltak, hogy egyre kevesebben kapják rá fel a fejüket.

Sőt, egyre többen vannak, akik egyenesen rosszul kezdik érezni magukat ezektől a sikert áruló hirdetésektől, mert ha még a jó szándék vagy cél is van mögötte, az üzenetekbe valahol mindig el van rejtve, hogy "az én életem rendben van, de tiéd nincs. De majd én megmutatom, hogy mit kell tenned, csak dobj félre mindent az életedből! Családot, gyerekeket, felelősséget, értékeket, mindent." 

De ki ez a sikeres vállalkozó? Ki ez a guru, aki pénzügyileg független? Ha el is érte, mennyi idő alatt és milyen áron? Értse ez alatt mindenki azt, amit akar, de az biztos, hogy ha valamire nagyon összpontosítunk, akkor valami másra viszont nem jut odafigyelés. És ha Te jól érzed magad alkalmazottként, mert tudod miért teszed, akkor én azt mondom, hogy senkinek nincs joga ezt tőled elvenni!

Hol van a probléma?

Az iskolából kikerülve felnőttként alapvetően kétféle karrierút közül választhatunk. Vagy kezdetektől fogva a saját lábunkon igyekszünk megállni, vagy elszegődünk alkalmazottnak egy kisebb vagy nagyobb céghez. Előbbi kockázatos, bukdácsolásokkal, kiszámíthatatlan veszélyekkel jár, utóbbi kényelmes, "9 to 5 job". Előbbi arra tanít, hogy állj fel újra, utóbbi, hogy kapaszkodj és még véletlenül se ess el. És mindenki szépen megtanulja azt, amit tanítanak neki.

Így hát, amikor a keljfeljancsi a szabadság boldogságát árulja az évtizedek óta robotoló, hullafáradt tévénézőnek, ami hiányzik a termékéből, az az 5-10-20 évnyi kőkemény pofonokkal teli élettapasztalat, amiről sokan nem is beszélnek, és ami nélkül nincs vállalkozás és nincs szabadság. Ezt az élettapasztalatot nem lehet sem eladni, sem megvásárolni. Akkor sem, ha előbbi korlátlan vagyonokat is jelenthet, utóbbi ellenben még akár 30 év távlatában sem termel különösebben nagy megtakarítást.

Így amikor olvasod a Facebookot, meg az Instát, és ott minden a boldogságról és sikerről szól, ráadásul mindezt egy munkahelyen ülve szemléled, akkor jó okkal vagy elszontyolodva. Hiszen az ott sikeres meg boldog, én meg itt poshadok az irodában és minden nap dög fáradtan esek haza. Akkor meg hol van a jövő.

Mi a megoldás?

Az igazság az, hogy ha megtalálod az álmodat, akkor nem kell azt rögtön elérned. Ha tudod, hogy kivé szeretnél válni, mit szeretnél adni, és végül, hogy mit szeretnél elérni, akkor dolgozhatsz akár öt-tíz évig is rajta, igen, munka mellett. Mert ha az tényleg az álmod, akkor motivált is maradsz mellette. Akkor a "9 to 5" után, 6-tól, vagy 8-tól, de akár este 10-től megteheted, hogy az álmodért küzdesz, alkotsz, tanulsz, vagy fogalmazd meg ahogy neked a legkedvesebb, de megteheted. Megteheted, hogy kikapcsolod a tévét, hogy nem nyitod ki azt a sört, hogy nem mész el moziba, megteheted, hogy az ámodért mész, hogy álmodat nyitod ki, hogy az álmodat kapcsolod be.

És igen, nehéz dolgod van, mert miközben Te önerőből tartasz A-ból B-be, addig A harmatos biztonságért cserébe használ téged, B-t meg mások akarják leígérni neked a netről. De akkor is van egy részed, ami tudja, hogy merre tartasz, tudja, hogy a megoldás benned van, ahogy az ahhoz szükséges összes erőforrás is, amit ha akarsz fejleszthetsz is tovább, de az utat egyedül fogod megtenni, de megnyugtatlak meg lehet tenni!

Itt vagyok élő példának, hogy igenis jól érzem magam a multiban, és eredményesen haladok előre a saját álmaimért, mert lehet.